Gyűjteményemben a kaktuszokat szívesebben tartom saját gyökéren, de vannak helyzetek, amikor az oltás elkerülhetetlen. Ha a növény a gyökér felől kap egy betegséget és már a gyökeresztetése is kockázatos, az egészséges részek feloltásával még meg lehet menteni. Sokan a magoncok növekedésének gyorsítására használják az oltás lehetőségét. Ugyanakkor köztudott, hogy a klorofilhiányos növények csak ezzel a módszerrel maradhatnak életben. A cristaták nagy részének szaporítása is így a legkedvezőbb. Én a legtöbbször ez utóbbi okból oltok.
Saját tapasztalataim alapján nagyon fontosnak tartom, hogy milyen növényhez milyen alanyt használjunk. Nekem alanynövénynek bevált az Echinocactus grusonii és Hamatocacrus longihamatus. Ezekre oltottam Oraya peruviana-t, Lophophora williamsii-t,Mammillaria boolii-t, Turbinicarpus lophophoroides-t. A feloltott növények növekedése felgyorsult és elvesztették a túlöntözésre való érzékenységüket. Az utolsó három bőségesen virágzik. Öreg Gymnocalyciumokat oltottam Echinocactus grusonira, így sikerült azok meszes talajra való érzékenységét kiküszöbölni.
Sikeres alanynak bizonyult az Echinocereus reichembachii a Toumeya papyracantha oltásához. Az erős növekedés ellenére a fagytűrő képesség megmaradt, a fűtetlen fóliaházban áttelelt, tavasszal gyors növekedésnek indult és sok virágot hozott,
Az Echinocereus reichembachii-t és a triglochidiatus-t azért is szeretem alanynak, mert alacsony oltáshoz is jó, de magashoz is, mivel az edénynyaláb nem fásodik el, bárhol elvágható. (A levágott fejrész kétheti szárítás után talajra tehető, nagyon gyorsan legyökeresedik, még abban az évben oltáshoz használható.)
Magas oltással erre az alanyra oltottam az Echinocereus reichembachii var. albispinus cristata-t. Szépen fejlődik rajta és bírta a fagytűrőkkel való teleltetést károsodás nélkül. Ezek az alanyok minden Echinocereus cristata oltásához megfelelnek. A feloltott Echinocereus rigidissimus v.rubispinus cristata jobban színesedik mint más alanyon.
Kipróbáltam még alanynak a Selenicereus grandiflorust magoncok, nagyobb növények és cristaták oltásához is. A magonc ezen lassabban nő mint a Peireskiopsison, de nagyobb növényként is el bírja tartani ( akár l5 cm átmérőjűt is ).
A legtöbbet használt alanynövényeim az Eriocereus jusbertii és a Trihocereus több fajtája (bridgesii, chilensis, pachonoi, pasacana). Ezeket szintén minden cristata oltásához használni tudom.
Az alany kiválasztása után fontos az alany előkészítése is. Az oltás előtt legalább egy héttel párás, meleg helyre teszem és bőven öntözöm.
Sokaknak - így nekem is - sok gondot okozott az oltványnak az alanyon való rögzítése. Én erre több módszert találtam. Legtöbbet alkalmazom a harisnyával való rögzítést Ehhez a nylon harisnya szárát kb. 10 cm-es részekre vágom, így dupla rétegben használom fel. Oltáskor a nemest a négyszögletesre kifeszített harisnyadarabbal az alanyra szorítom és a kaktusz tüskéibe való akasztással rögzítem. Ha az alany tüskétlen vagy gyenge tövisű a harisnya rögzítését gumigyűrűvel végzem. Fontos, hogy a harisnya ne lazán álljon, hanem szorítsa a nemest az alanyra. Ez a módszer gyors és jó eredményeket ad.
Másik rögzítési módszerem a „macifüles”. Különböző méretben 1,5-4 mm-es alumínium falkábelből hajtogatom a alakzatot. Ez a cserépre helyezve megadja a négy rögzítési pontot. Így keresztirányban tudom az alanyon a nemest gumigyűrűvel rögzíteni. A macifül cserépen lejjebb történő csúsztatásával a rögzítés utófeszítését is el tudom végezni. Magas oltás esetében a macifület közvetlenül a növényre is el lehet helyezni. Ebben az esetben vigyázzunk, hogy a macifül összehúzó rögzítése ne legyen túl szoros. Még van egy általam ritkábban használt rögzítési mód, amelyet főleg Opuntia alany esetében használok. Kiválasztok két pontot, ahol a növényt átszúrom fogpiszkálóval. Ez lesz a négy lefogatási pont. Az oltvány összeforrása után a gumigyűrű eltávolításakor a fogpiszkálókat is kihúzzuk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
